- Hogy van a kezed?
- Próbálok küzdeni vele. Remélem rendbe jön.
- Nagyon ráléptek?
- Igen! Kiugrott a helyéről a kisujjam, de azonnal visszahúztam.
- Akkor valószínűleg tudsz játszani szombaton?
- Bízom benne! Vannak kisebb sérüléseim még, de azokat próbálom leküzdeni.
- Az új sráccal hogyan jöttök ki? Mennyire érzitek már egymást a csapatban?
- Igazából még csak egy párat edzettünk együtt, és még nem volt kimondottan egymással vagy egymás ellen vívott párharc. Próbáljuk megismerni egymást. Azt hogy szombaton játszik-e, azt még nem tudom, de reméljük erősítést jelent majd.
- Jön a Dunaferr. A védelmük közepén még mindig a két régi motorossal, Rostával, illetve Keménnyel. Valószínűleg velük fogsz a legtöbbet küzdeni.
- Minden bizonnyal, mivel ők a két hármas védő tízen évek óta. Próbálkozunk majd a szombati meccsen kinyitni őket.
- Elég sok új ember került most a Dunaferrhez. Szerinted ők hol helyezkednek el az erősségi listán? Ki az, akire még figyelni kell?
- Nagy Kornélra mindenképpen! Mikler is nagyon jó formát mutat. A két szélső poszton Szalafai, illetve Miss Zoltán is veszélyes lehet. A befejező embereik is elég jó százalékkal lövik a labdákat. Megpróbáljuk kivédekezni a játékukat, támadásban pedig felülmúlni őket.
- A mester felhívta valakire külön a figyelmet?
- Ma még csak a védekezésüket beszéltük át, különösképpen a hármas posztokat. Holnap beszéljük át a támadást, illetve a taktikát.
- Amikor beszéltem az edzővel erről a meccsről, nekem úgy tűnt, vérszemet kapott, és a fejébe vette, hogy itt és most nekünk győzni kell! Ez a mentalitás mennyire ragadt már át a csapatra?
- Ránk fogja erőltetni, remélem. Rám személy szerint nem kell, mert szeretném, ha bravúrra lennénk képesek. Ez nagyon nehéz lesz, kiindulva az ottani meccsből, mert ott is reménykedtem, de sajnos egy tízgólos vereség lett belőle. Én azonban nem adom fel soha!
szerző: SZABÓ GERGELY
