Előzmények, egyben visszapillantás a múltra:
Gyöngyös városában a kézilabdát vitathatatlanul Gallai István a 214. sz. MTH testnevelő tanára teremtette meg! 1951-től a testnevelési órákat a Csathó kertben tartották Az első kézilabda pálya is itt létesült, talaja füves volt, mérete 25x50 m. Később a csapat, a Fehérvári iskola udvarára költözött, ott játszotta a mérkőzéseit. Balogh János, Ernyei, Csernyák Laci, Molnár, Antal Feri, Cibolya Misi, Herneczki Laci (Cinke), Egyed Laci, Szalmási János voltak többek kötött, a csapat tagjai. 1952-ben Bástya néven szerepeltek, a megyei bajnokságban, majd „Bányász” lett, a XII-es akna patronálása révén. De 1955-től a megyei bajnokságban ismét Bástya néven szerepeltek. 1955–56 -ban új csapat alakult a „SZÖVOSZ” keretében.
További írásomat három helyszín köré csoportosítom:
- Szövosz udvar
- Batthány tér
- Sport- és rendezvénycsarnok
1. Szövosz udvar (GYÖNGYSZÖV Áruház és a Barátok templom közötti terület)
Fekete János vezetésével az udvaron „új” pálya épült. Ezen a pályán játszotta a bajnoki mérkőzéseit a Honvéd SE is. Alberti Aladár, Csontos József, Kubínyi Imre elévülhetelen érdemeik, hogy a két évenként változó honvéd csapatba beépítették a tehetséges gyöngyösi fiatalokat, így egy stabil magot képeztek a csapatnak!
Az első helyi kézilabda fellegvár!
Még sokan emlékeznek, amikor a szűk kis udvarban szorosan a fal mellé húzódva néztük a nagyokat. Nem volt sok hely a vonal és a fal mellet, csak egy sorban fértünk el, lapjával. A játékosok minden lélegzését hallottuk. A játék cselekvő részesének éreztük magunkat olyan közel folyt hozzánk a játék, szinte a pálya tartozékai voltunk. Szurkolói mivoltunkban együtt ugrottunk a labdáért a fiúkkal, a pattanós labdákat kiválóan védő kapussal. Ekkor 1956-57-58-59 –es éveket írták. Lényegében ettől az időtől datalódik megszakítás nélkül, Gyöngyös város kézilabda sportja. Ez a pálya örökítette meg végérvényesen a kézilabdát városunkban, s lett általam önkényesen elnevezve, de valóságban mégis Gyöngyös város első kézilabda fellegvára.
2. Batthány tér
„Battyányitér”, a mítosz, a fogalom! A második fellegvár!
A 214.sz Szakmunkásképző Intézet tulajdonába került a Batthány tér déli része. A pálya 1959-ben épült Varga Ferenc tanácselnök segítségével.. A Sport Otthon elsősorban az ipari tanulók testnevelési óráinak megtartására és sportolására szolgált. Mi ITSK pályának hívtuk. E „szent helyen” elkezdődött, azaz folytatódott a kézilabdával beoltott város sportági kiteljesedése. Az „MTH”-nak (Varga Pál, Ali István, Mező Mária testnevelő tanárok), a gimnáziumnak (Vályi Nagy Károly testnevelő tanár), sőt az általános iskoláknak is volt fiú és lány csapatuk. A krémet a Gyöngyösi Honvéd, a Vasas Izzó férfi és női csapata jelentette. Volt csapata az AKÖV-nek, a KAEV-nak, Vas és Fémipari Vállalatnak, stb… A bázist, Gyöngyös környéki falvak csapatai bővítették. Gyöngyössolymos (Óvári Gyula), Atkár (Jankovics Béla (Öcsi)), Gyöngyöshalász (Trabalik István),Gyöngyösoroszi (Sankovics László), megszállottak csapatai is ezt a bázis táplálták. Több válogatott, és sok NBI-s játékos izzadsága locsolta a vörös salakos pályát. Meg Birtalan bácsi, és a rendszerető felesége, aki mérnöki pontossággal „meszelte” a vonalakat a pályára.
A Zalka HSE 1960-ban megyei bajnokságot nyert, és 5 megye: Heves, Nógrád, Szabolcs, Hajdú és Szolnok bajnokaival osztályozón vívta ki az NB II-be jutást.
A sikeres kor volt ez, olyan játékosokkal mint , Tímár Béla, Csépe György, Egyed Laci, Kátó Karcsi, „nagy” Szabó (nagymocskos), Futó, Bónyai, Frank Matyi, Gáti Imre ( a colos), Galambos (a csupa izom), Antal Feri (sajnos hamar elhunyt). Az örök ifjú, elnyűhetetlen Varga Pál játékos és edző. A fiatal Fenyvesi Zoltán és a még ifjúkorú Baranyi István. Itt megemlítem újra Fekete János feledhetetlen személyiségű edzőt, aki sajnos már rég nincs köztünk. Ekkor, a komoly játék erőt képviselő gyöngyösi csapat az NB 2-ben szerepelt. (csak megjegyzem, hogy adtunk egy NB-s játékost a Mezőkövesdnek is Vámos Csaba személyében, többet az NB I-es Ózdnak, egy csapatra valót a többi NB I-eseknek ) Iszonyú erősek voltak az ellenfelek. A befejeződött nagypályás kézilabda játékosok egy része átigazolt a kispályásokhoz. „Csak” háló szaggató lövéseik voltak. A mérkőzések alatt is „foltozni” kellett a hálót.
A már lelátóval is ellátott pályán, 1964-65 évben történt villanyvilágítással való felszerelését követően, a kupa küzdelmek és a villanyfényes mérkőzések is teret hódítottak. Nemzetközi mérkőzések voltak, például a Tatran Presov többször volt vendég. A nézők nem fértek a lelátóra. Lovas kocsiról, teherautóról, de még a jegenyefáról is nézték, és buzdították a csapatokat. Feledhetetlen, sikeres időszak volt. Ekkor nőtt fel egy új generáció. Osztályozón is győzve, feljutott az NB I/B- be az IZZÓ csapata. Akkor ez igen komoly teljesítménynek számított.
Sok korabeli játékos most a nézőtéren foglal helyet. Imricsik György (bumos); Molnár Illés (inci); Varró Laci kapusok; Balog János (náci) a kétkezes; Fenyvesi Zoltán (fenyő) az ágyú lövésű; Baranyi Pista, a vízszintesen berepülő szélső (már akkor!!!); Cserta István aki olyan gyors volt, hogy az atlétákat legyőzte; Benei Jóska, ha felugrott a dereka a felsőkapufa magasságában volt; Gráf György „Zoli” (fuvaros) pókhálózó villámkéz; Tury János akinek „fángli” cselét azóta sem tudja senki. Csak néhány név a régiek közül a teljesség igénye nélkül.
Meg kell említeni, hogy a „Battyányitér” nemcsak a kézilabdának adott otthont. A kosárlabdának, és a városi kispályás futballnak is helyet adott. Télen a fiatalok korcsolyázását szolgálta, jó minőségű gondozott jegével. Még jégkorong csapat is volt!
Az igények teljesítésére, a pálya északi részére megépült az új tornaterem. A tervezői meggondolás (túlgondolás!!!) alapján készült épület kettévágta a teret. A „Battyányitér” elvesztette sok csapat által irigyelt hangulatát. A kézilabdában is törés keletkezett. A rutinos „öreg rókák” abba hagyták, a fiatalabb jó játékosokat elvitték az NB I-s csapatok.
A kézilabda mégsem szűnt meg a városban. Az Mg. Főiskola Bodó Attila testnevelő tanár és kiváló játékvezető, kitartó munkájának eredményeként megalapozta a mai NB I-es csapat létét. Kiváló partnerre talált Dr. Magda Sándor személyében, akinek nagy szerepe van abban, hogy a városnak már több éve NB I-es kézilabdacsapata van. A Kálvária parti iskola elkészülte után, a kézilabda annak csarnokába tette át székhelyét, és szolgálta 20 évig a híveit. A GYFKK csapata is ott érett meg az NB I-re. Mánn Géza és kollégái sokat dolgoztak az utánpótlás nevelésében.
3. Sport és Rendezvénycsarnok
Harmadik fellegvár?
A fenti kézilabda előélet alapján (természetesen más sportágaknak is, és nagyobb létszámú rendezvények megtartásához ) építette az elmúlt években Gyöngyös város önkormányzata a mai mérkőzések helyszínét. Hogy szükség volt rá nem vitás. Jól szolgálja Gyöngyös város és a környék lakosságának szabadidős programját.
Lesz-e a csarnok kézilabda fellegvár?
A férfi csapat tavalyi kiesési malőrje következtében, a város sportszerető közönségének örömére, a csapat megtartását az Önkormányzat, élen Hiesz Györggyel (a szurkolók kérésére) felvállalta. Ezzel az NB I-es folytonosságot biztosítani igyekezett. A Gyöngyösi Kézilabda Klub megalakulásával meg lett a lehetőség az első osztályban való szerepléshez. A formálódó, folyamatosan fejlődő felnőtt csapat, meglepetés eredményekkel, és néhány győzelemmel örvendeztette meg szurkolóit. Sajnos a jelenlegi NB I-es férfi kézilabda csapatnak csak egy gyöngyösi születésű játékosa van. Pedig ami már az előzőekből is kitűnik a gyöngyösi kézilabda életnek komoly múltja és nagy hagyománya van
Az idén NB I/B-be feljutott Gyöngyösi Főiskola női csapata eredményes szereplésével pozitívan reprezentálja városunkat. A felnőtteken kívül ifjúsági csapatai is vannak a városnak.
A kérdés IGEN-nel, csak Gyöngyös és a környék lakosságának, cégek, intézmények, vállalkozások, szurkolók, szülők és a játékosok összefogása alapján válaszolható meg. A múlt kötelez, a jelen igényli, hogy Gyöngyös városnak stabil középcsapata legyen az NB I-ben a következő években is.
szerző: Tury László
Ui.: A fenti írás csak részben önálló szüleményem. A múlt felidézésében segítségemre volt, a mindannyiunk (Hajrá ITSK !) által köztiszteletben tartott Varga Pál, amelyet ezennel megköszönök.
